A digitalizáció nem az okostelefonokkal kezdődött, hanem az X generációval. Már a szocializmusba megjelent a Commodore 64 és a ZX Spektrum, a lakótelepeken pedig már akkor is megjelent a képernyőidő fogalma, ha nem is úgy hívták, egyre több időt töltöttek a gyerekek a képernyőként használ TV készülékek előtt a grund helyett.
A gyorsan változó technológia sem Nokia üstökösként történő berobbanásával és gyors eltűnésével kezdődött. A Commodore sikere '90-es évekre kihunyt és eljött a PC-k kora. A 386-os és 486-os számítógépek időszakában már merevlemez is volt a gépben, nem csak a floppy volt, előtte a kazetta volt az adattároló mint a C64-nél. A TV készülék helyett már monitor volt a megjelenítő és az egér is az alap perifériák közé tartozott. Az ezredforduló utolsó éveiben pedig már az internet is a háztartások részévé vált, még ha "betárcsázós" technikával is, amivel egy kép megjelenítése is kalandos volt, mert a lassúsága miatt szinte látni lehetett a pixelek soronkénti felvillanását.
A millenialok számára ez a korszak, a szüleik digitális korai útkeresése vagy nem ismert vagy az őskort idéző primitív életkörülményeket idézi. Pedig érdemes szem előtt tartani, hogy az informatika fejlődése által biztosított közös platform teremtette meg azoknak a szakmáknak alapjait, amelyeket akkor még fel sem találtak, legalábbis a jelenlegi formájukban biztos nem.
A ma, általunk is oktatott területek mára nem csak népszerű szakmák alapjait adják, de ezek sok tekintetben rokon területek. Az ismert mondás szerint: minden cég technológiai vállalat. Ezt továbbgondolva kimondhatjuk, hogy egyre több állás digitális munka lesz. A képzésüket ebbe az irányba tervezők számára szeretnénk összefoglalni, hogy miképp függenek össze a látszólag különálló területeket és így érthetővé válik, hogy miért is ezeket oktatjuk.
Induljunk ki a jól ismert programozó (software developer), másképp szoftverfejlesztő pozíciókból. Az informatika differenciálódása során a programozó halmaz erre a két fő részhalmazra vált szét, alapvetően frontend és backend fejlesztőről beszélünk. Leegyszerűsítve a frontend programozó a felhasználói, más néven kliens oldalra fejleszt, a backend programozó pedig a háttérfolyamatokra vonatkozó, a szerveroldali fejlesztést végzi. Bár a specializáció logikus volt, szükség van olyan szakértőkre is, akik mindkét oldalon otthonosan mozognak, ők lettek a fullstack fejlesztők a két terület közös halmazát képezve.
A tesztelés (software development) mindig is a fejlesztés mellett fejlődött. Mióta azonban a szoftvertermékek egyre bonyolultabbá váltak és egyre több pénzbe kerültek, ha nem jól, nem biztonságosan vagy nem időben került élesítésre az alkalmazás, hatalmas károk érték a megrendelőt. Ennek felismerése repítette sikerszakmává a szoftvertesztelést. A tesztelőt minőségbiztosítóként is hivatkozzuk, az angol rövidítés szerint Quality Assurance (QA) szakértőként. A minőségbiztosítás jól leírja a tesztelő feladatkörét: felügyeli a szoftver helyes működését. A módszertanok fejlődése mellett a szakmai is fejlődött. Az analitikus megközelítés megmaradt, de az automatizált tesztelő már szkripteket ír, kódolási ismeretekkel rendelkezik, a Java, Python, Selenium a munkaeszközévé vált. Ilyenformán pedig közös metszetet képez a szoftverfejlesztő halmazzal.
Láttuk, hogy kik hozzák létre a szoftverterméket és kik szavatolják a minőségét, van azonban egy harmadik terület, amelyik létfontosságú az alkalmazás működése szempontjából, ez pedig a rendszerüzemeltetés (IT operation vagy IT support). Az üzemeltetés három szinten biztosítja a szoftver működését. Az L1 (Level 1) szinten alapvető problémák megoldása, pl. jelszócsere, telepítés, hozzáférés történik rendszergazda (system administrator) segítségével. Az L2 (Level 2) szinten már szoftverhibák is megjelennek, ezért mélyebb technológiai tudás kell az elvégzéséhez a rendszerüzemeltető részéről (system administrator, IT operator). Az L3 (Level 3) szint már rendszerszintű javítást, fejlesztést igényel, ezért rendszermérnök csinálja (infrastructure specialist, systems engineer). A fejlesztés (development) és üzemeltetés (operation) szókapcsolatából jött létre a DevOps szakértő, aki a két terület határmezsgyéjén helyezkedik el.
A grafikus szakma szintén beépült az informatikába. A digitalizáció nagyon gyorsan elérte a grafikai munkákat. A képalkotás, képszerkesztés és kiadványkészítés gyorsan a számítógépre költözött, így ma már csak specializált, sokszor művészeti tevékenységhez kötött területek maradtak mondjuk a kézirajz területén. Az internet robbanásával pedig tömegesen jelentek meg a honlapok, alkalmazások, amelyek grafikai munkákat igényeltek. A frontend területén dolgozó, akár honlapszerkesztés számára fontos. A digitális felületeken történő megjelenés ezért speciális UI (user interface) grafikus segíti a munkáját.
Az alkalmazások munkafolyamatokból történő térnyerése azt jelenti, hogy mérhetetlen mennyiségű adat keletkezik napról napra. Ez az adatkincs a vállalat számára hatalmas előnyt jelent, de csak akkor, ha biztonsági, a feldolgozhatósági és értelmezhetőségi szempontok megfelelő módon érvényesülnek. Itt kapnak szerepet az adatbázis szakértők. Az adatbázis kezelés, a szkriptelés itt is alap, de a programozókkal történő határmezsgye az adatmérnök (data engineer) személyében ölt testet. A Power BI népszerű eszközt ad azok kezébe, akik az ületi folyamatok mögötti logikát szeretnék megérteni.
Ez is jó példa a digitális ismeretek egyre magasabb szintjét igénylő munkáknak: régen az Excel (vagy egyéb Office alkalmazások) ismerete fontos versenyelőnyt jelentett, ma már sok területen inkább az alap, amelyre tovább lehet építkezni.
A kínálatunkban épp ezért az alapozó, szükséges digitális tudás is szerepet kap, de a ráépülések, a legújabb, értéknövelt tudást is biztosítjuk, amire jó példa a mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzéseink.
A rövid áttekintésünk célja, hogy bemutassa: a változások nem most kezdődtek és nem feltétlenül drasztikusabbak, mint az azt megelőzőek. Az adaptáció mindig nehéz, de az új kihívások az előző rétegekre épülnek, ezért nincs haszontalan tudás.